What I feel....
Két perc
Két perc
Szétszakadt a világ. Rohanok, futok, menekülök. A szakadék közel van, érzem a szélét.
Szomorú vasárnap, száz fehér virággal...
A mélység, vonz s taszít egyszerre. Színek, fények, emlékek.Vártalak kedvesem templomi imával...
A gondolatok őrjítenek, hideg. Jeges hideg, mi ez?Álmokat kergető vasárnap délelőtt,
S a hangok? Az éneklés, a zongora, a hegedű? Honnan jön mind ez?Bánatom hintaja nélküled visszajött
A hideg, a hideg, hát őrült volnék?Azóta szomorú mindig a vasárnap
S elsötétül a világ. Megállok. Levendula? Illatok társulnak a képzelgéshez...Könny csak az italom kenyerem a bánat...
Márcsak, repülök, lebegek, szárnyalok...Szomorú vasárnap
Jégdarab a kezemben, vért ejtek, s vízzel együtt cseppen...Utolsó vasárnap kedvesem gyere el
Kinyitom a szemem s a sötétben is látom, ahogy cseppen, s alá száll...Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel
A zene... A hangok... hát én éneklek? S a kíséret eddigi életem...Akkor is virág vár, virág és - koporsó
Oly szép, hát így éltem?Virágos fák alatt utam az utolsó
A sötétben fény dereng...Nyitva lesz szemem hogy még egyszer lássalak
Már semmi sem köt ide, csak egy álom ez csupán...Ne félj a szememtől holtan is áldalak...
Elhalkul minden, s érzem szívemben a jégtőrt...Utolsó vasárnap
S mindez két perc volt csupán...
