Sokszor elgondolkodom ezen a szón. Barátság. Van igazi jelentés tartalma, esetleg egy lánc ami két embert összeköt, másokat elválaszt? Vagy talán a legélesebb édes tőr amivel az ember lelkét vehetjük célba?
Szent. Vagy legalább is az volt. Elválaszthatatlan kötelék. Manapság sokszor porlékonyabb a homoknál. Kegyetlen.
Sokszor, sokan hagyják ott a barátaikat, hogy egy 'magasabb társadalmi rétegbe' léphessenek. Én ezt nem értem. Miért? Miért nem férnek meg egyszerre mindenkivel? Aztán, ha kitaszítják onnan, jön vissza mint a kitett kutya.
Máskor eláruljuk őket, hogy a következő pillanatban újra a mosolygó és kedves arcunkat mutassuk.
Én is csináltam már ilyet. Gondolom te is. Én megbántam. Remélem te is.
Tegyük újra szentté ezt a hagyományt. A barátságot. Az árulások értelmetlenek, feleslegesek. Erősítsük meg azt a láncot ami összeköt téged és a barátaidat. Kérlek...
A bocsánat kedves szó... ha van mögötte igazi érzelem. Ha megbántottak, fogadd el ezt a szót engesztelésül.
A büszkeség álarc, ami jéggé dermeszti a szívet. Érdektelenségbe hajszol.
Szeress. Szeress valakit. Megéri.
(a tapasztalataim beszéltek belőlem, meg az ilyen történetek láttán belőlem kíméletlenül előtörő keserűség. a tea édesen jó...)
